Kutya

A vadászati célra kitenyésztett játékos négylábú története

A Jack Russell Terrier olyan fajta, melyre széles genetikai állománya miatt nem jellemző a tiszta tenyésztés. Az energiabomba négylábú története az 1800-as évekig nyúlik vissza. Egy plébánoshoz fűződik, aki a drótszűrő foxterrier és egyéb angol terrierek kereszteződéséből tenyésztette ki a fajtát.

 

Vadászathoz keresett társat egy plébános

A Jack Russell Terrier nevét szülőatyja után kapta, aki papi hivatása mellett szenvedélyes vadász volt. Ehhez a tevékenységéhez keresett egy olyan négylábú társat, aki intelligencia, karakter és külső megjelenés tekintetében is eleget tesz az általa felállított kritériumoknak. A tenyésztés során sikerült létrehoznia egy olyan fajtát, melynek testfelépítése teljesen arányos, vagyis a háta és lába egyenes, mellkasa pedig kicsi –ezek a jellemzők a föld alatti mozgás miatt kiemelten hangsúlyosak.A történetéhez hozzátartozik, hogy a napjainkban a fajtához sorolt kutyák egy része különbözik az eredetitől, ráadásul nem is Angliához, hanem az 1950-es évek Ausztráliájához köthető a megjelenésük. A két irányt egyébként a 2000-es években szétválasztották, így megkülönböztetve a Parson Russel, illetve Jack Russell Terrriert.

 

Intelligens és barátságos fajta

Az izmos, kistestű Jack Russell Terrier elsődleges feladata a borzok, rágcsálók előcsalogatása volt. Jelleme meglehetősen összetett: a félelmet nem ismerő lendületéhez játékosság és kíváncsi természet társul. Ezek alapján nem meglepő, hogy igen nagy a mozgásigénye, éppen ezért feltétlenül számoljunk azzal, hogy nem elegendő számára napi fél óra séta. A gondoskodó, szerető gazdáit nagyon szereti, szívesen tölti idejét a társaságukban, ugyanakkor egyedül is leköti magát. A nevelését időben el kell kezdeni, így a későbbiek során nem lesz problémája a többi kutyával, ami a domináns természete miatt ennek hiányában gyakran előfordulhat. A családoknál kritikus kérdés lehet a macskákkal való viszony, azonban nem kell az ellenszenv miatt aggódni, ha már kölyökkorában így van szocializálva. Arról viszont szinte lehetetlen leszoktatni, hogy időnként egy-egy macska után rohanjon.

 

Nem vérbeli házőrző

A határozott jelleme ellenére nem igai házőrző típus. Az idegenekkel szemben elsőre talán bizalmatlanságot tanúsít, az éberségen kívül azonban nem számíthatunk tőle többre. A rágcsálókat, kártevőket ugyanakkor nagy intenzitással pusztítja, ezért gyakran tartják gazdaságokban. Házi kedvencként sem okoz csalódást, fogékony a tanulásra, ennek során azonban a türelem mellett következetességre is szükségünk van. Makacs természetével ugyanis pillanatokon belül átveszi az irányítást, ha azt érzi, elbizonytalanodtunk.

 

IRÁNY A PETISSIMO