A vakok és látássérültek segítésére képzett kutyák nevelése nem újkeletű történet. Már a 18. század végén elkezdődött, a tevékenység azonban csak az 1910-es évek második felében vált elterjedté. A vakvezető kutyák azóta is mellettünk vannak és segítik látásukban károsult embertársainkat. Ennek tiszteletére április 27-e 1994 óta hivatalosan is a vakvezető kutyák világnapja.
Emberemlékezet óta társaink a bajban
Habár a látássérülteket segítő négylábúak szervezett képzése csak az I. világháború után vált bevett gyakorlattá, a segítő kutyák gyakorlatilag több ezer éve mellettünk vannak. Már egy pompei falfestményen és egy 1200-as évekből származó kínai tekercsen is ábrázoltak vakot vezető kutyákat. De a középkori Európából is akadnak hasonló, érdekes emlékeink.
Az első, szervezett képzőiskolát 1916-ban, a német Oldenburgban Gerhard Stalling alapította, akinek célja a négylábúak kiképzésével az volt, hogy a háború során sérült, harctéri sokktól vagy mustárgáztól megvakult veteránokat segítse visszailleszkedni a társadalomba. A módszer pedig olyannyira bevált, hogy hamarosan világszerte kezdtek bele a segítő kutyák százainak kiképzésébe.
Nem mindegyik kutya alkalmas a feladatra
A vakok segítése olyan feladat, melyre nem mindegyik kutyafajta képezhető. Fontos tényezőnek számítanak az olyan tulajdonságok, mint állat mérete, szófogadóképessége, bátorsága, az agresszióra való hajlamai, és általában véve az alapvető természete. A leggyakrabban éppen ezért olyan fajtájú kutyákat választanak a feladatra, mint a német juhászok, a labrador retrieverek, az óriás schnauzerek, az újfundlandik, vagy épp az angol szetterek.
A vakok vezetésére alkalmasnak talált állatokat már kölyökkorukban, az alomból kiválasztják. A szocializációjuk megfelelően felkészült környezetben, a nevelésre alkalmas családoknál történik. Maga a képzés egy-két éves korukig tart. Az iskolában az állatok többek közt olyan, komoly feladatokat tanulnak, mint például velük született, vadászati ösztön elnyomása. A kutyák a kiképzés után lesznek kvalifikáltak a feladatra, hogy látássérült embertársainkat segítsék.
Mit csinálnak nap, mint nap a vakvezető kutyák?
A vakvezető kutya munkája, hogy segítse a látássérültet boldogulni a mindennapokban. De hogyan, és milyen módon teszi ezt?
A feladatra kiképzett állat úgy vezeti gazdáját, hogy az észre vegye az útjába kerülő akadályokat, tereptárgyakat. Átsegíti a gyalogátkelőn, és utasítás ellenére sem cselekszik abban az esetben, ha ezzel veszélybe sodorhatja gazdáját. Éppen ezért kemény munka a vakvezetés, hiszen ha a kutya akár egyetlen pillanatra is kizökken a feladatból és játékként fogja fel azt, annak akár súlyos, visszafordíthatatlan következményei is lehetnek.
Annak érdekében pedig, hogy megfelelő módon végezhessék feladatukat, a vakvezető kutyákra speciális szabályok vonatkoznak. Tömegközlekedési eszközökön ingyen utazhatnak, és olyan helyekre is bemehetnek gazdájukkal, ahová más kutyákat nem engednek be.
15 éve ünnepeljük őket
A vakvezető kutyák világnapját 1994 óta, azaz 15 éve ünnepeljük, minden év április 27-én, a Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségének javaslatára. Ha pedig valaki, akkor ezek a jól képzett, szigorú önfegyelemmel rendelkező négylábúak megérdemlik azt, hogy odafigyeljünk rájuk, és megkapják a megérdemelt megbecsülést komoly, felelősségteljes munkájukért cserébe.
