Kutya

Híres kutyák #3.–Hachiko, avagy egy hűséges kutya igaz története

A kutyák híresek arról, hogy olthatatlan szeretettel képesek viseltetni a gazdájuk iránt. A megingathatatlan hűségükről számos történet kering a köztudatban.

Létezik azonban egy olyan igaz történet, amely minden képzeletet felülmúl. Egyúttal példát is mutat a valóban fontos értékekről, melyekből valamennyien tanulhatunk.

A főszereplője Hachiko, a hűséges akita, aki gazdája elvesztése után is olyan kitartóan ápolta a reményt, hogy azzal milliók számára adott inspirációt.

 

Különösen szoros barátság egy akita és gazdája között

A történet másik főszereplője Eizaburo Ueno professzor, aki a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszékén tanított. Mivel hosszú ideje kereste már azt a fajtiszta akita kutyust, aki hűséges társa lehet, az egyik diákjának javaslatára fogadta örökbe Hachiko-t.

Szinte az első pillanattól kezdve egészen különleges kötelék alakult ki közöttük. Kutya és gazdája elválaszthatatlan barátokká váltak és a professzor szinte már saját fiaként szerette a pihe-puha bundájú akitát.

A napi rutinjuk egyik visszatérő elemeként Hachi reggelente elkísérte gazdáját munkába menet a Shibuya vasúti pályaudvarra. Amikor pedig lejárt a munkaidő és a professzor mozdonya visszafelé irányban is begördült az állomásra,hűséges kutyája minden áldott nap ott várta őt türelmesen az épület előtt.

 

A végzetes nap, melyet követően Hachi hiába várt az állomáson

1925. május 21-én, sajnálatos módon nem várt fordulat következett be kettejük történetében. Ueno professzor reggel a szokott menetrend szerint felszállt a vonatra és elindult a munkába. Hachiko azonban hiába várta őt délután a szokott időben és helyen, gazdája sajnos soha többé nem tért már vissza.

Mint kiderült, a professzor ezen a végzetes napon agyvérzés következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt a munkahelyén. Habár az Ueno család egykori kertésze befogadta, Hachi akkor is kitartott a szeretett professzor mellett. Életének minden hátralévő reggelén a Shibuya pályaudvarra sietett, hogy továbbra is hűségesen várja szeretett gazdiját.

Nem kevesebb, mint tíz hosszú éven át őrizte a reményt és bízott abban, hogy a professzor egyszer csak felbukkan majd. Jöhetett akármilyen zord időjárás, ő akkor is órákon át ott ült és kitartóan várt imádott barátjára, aki azonban sosem szállt már le az érkező vonatról.

 

Hachiko megható története messze földön híres

Hachi szívbe markoló története agy híres japán újságírót is megihletett, ezért egy terjedelmes írás keretei között nagyobb nyilvánosságot adott neki. Az emberek ettől kezdve “Chuken-Hachiko“, vagyis „Hachiko – a hűséges kutyaként” kezdték el emlegetni a különleges akitát.

A japán emberek szívét erősen megérintette ez a fajta odaadás, miszerint sose adjuk fel a reményt, és ne feledkezzünk meg a feladatunkról. Ennek köszönhetően egyre több és több ember látogatott el a Shibuya pályaudvarra, hogy személyesen is tanúja legyen Hachi kitartásának.

Az iránta érzett tisztelet jeleként 1934-ben szobrot is avattak a vasútállomás előtt, az avatáson természetesen a hősként ünnepelt kutyus is jelen volt. Habár Hachiko 1935. március 8-án, nem messze a pályaudvartól szép csendben eltávozott az élők sorából, neve már örökre fenn fog maradni a köztudatban.

Emlékét nemcsak múzeumok és szobrok őrzik, hanem több filmes produkció is feldolgozta a szívfacsaró történetét. A Richard Gere főszereplésével 2009-ben készült „Hacsi – A leghűségesebb barát” családi filmet például kifejezetten ajánljuk kutya barátok részére.

Persze nem árt előre felkészülni rá, hogy egyes jeleneteket nehéz lesz sírás nélkül kibírni.

 

IRÁNY A PETISSIMO!