Egyik nap séta, kerékpározás vagy autózás közben hirtelen megpillantunk egy kiskutyát. A közelében nem látunk sem felnőttet, sem pedig olyan gyereket, akik esetleg a gazdái lehetnének.
Teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a kis szőrmók magányosan csavarog. Joggal adódik a kérdés, hogy mit csináljunk ebben a helyzetben?
Sajnos egy hasonló szituáció nagyon könnyen elképzelhető napjainkban. Pontosan ezért fontos tisztában lennünk a helyes teendőkkel abban az esetben, ha kiskutyát találunk.
Próbáljuk meg azonosítani a kutyust
Elsőként igyekezzünk biztonságba helyezni a kiskutyát, aztán pedig próbáljuk meg beazonosítani. Nézzük meg, hogy van-e rajta nyakörv. Sok esetben ugyanis azon fel van tüntetve a gazdi neve, címe és telefonszáma, ami gyakorlatilag meg is oldhatja a kialakult helyzetet.
Ha nyakörvet vagy egyéb azonosítást segítő kelléket nem találunk, akkor próbáljunk meg kérdezősködni a járókelőknél. Hátha akad olyan közöttük, aki ismeri, esetleg látta már az ebet a gazdájával együtt is. Nyugodtan forduljunk a közelben található boltok eladóihoz, vagy az ottlakókhoz is, hátha valaki a segítségünkre lehet.
Amennyiben nem járunk sikerrel, akkor a legjobb döntés egy közeli állatorvoshoz vinni a kutyust. A rendelőkben ugyanis rendszerint kéznél van egy mikrochip azonosításához használatos készülék, ami ilyen helyzetben aranyat érhet. Ha a kis szőrmókban van már ilyen chip, akkor a rendszer megmutatja a tulajdonosának nevét és címét is.
Hogyha még így sem jutunk közelebb a megoldáshoz, akkor bizony több eszközt is be kell vetnünk.
Kíséreljük meg valahogy felkutatni a kutyus gazdáit
Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy a néhány hónapos kis ebet minden bizonnyal keresni fogja a gazdája. Próbáljunk meg tehát segíteni abban, hogy újra megtalálhassa. Ehhez az egyik leginkább kézenfekvő eszköz napjainkban a közösségi média.
Facebookon az emberek előszeretettel segítenek megosztásokkal hasonló nemes célt szolgáló ügyeknél is, így célszerű közzé tennünk egy felhívást a talált kutyusról. Készítsünk néhány fotót, illetve részletezzük a fajtát, nemet, feltételezett kort, valamint a megtalálás helyét és idejét ki ne hagyjuk a leírásból.
Ha van rá kapacitásunk, akkor nyomtatott felhívásokat is elhelyezhetünk a közelben lévő oszlopokra, buszmegállóra, vagy egyéb bárki által használható felületre.
Mindazonáltal gondoskodnunk kell róla, hogy a kiskutya feje fölé fedél kerüljön. Hogyha a lehetőségeink engedik, akkor a várakozási idő alatt magunkhoz is vehetjük. Amennyiben a körülményeink nem teszik lehetővé mindezt, akkor pedig keressünk fel egy menhelyet.
Habár ezek a nonprofit szervezetek csaknem mindig tele vannak, kisebb kutyusok esetében mégis nagyobb eséllyel tudnak helyet szorítani.
Semmiképp ne vigyük vissza az utcára!
A legrosszabb, amit tehetünk, ha az eredménytelen gazdi keresést követően egyszerűen visszavisszük a kiskutyust az utcára. Ezt az opciót felejtsük is el gyorsan.
A szabadban található körülmények jelentik ugyanis számára a legtöbb veszélyforrást, mégpedig fertőzések, nem megfelelő táplálék, illetve a fedett kutyaház hiányának formájában.
Ha valóban nincs lehetőségünk magunknál tartani a kutyát, akkor próbáljunk meg a számára megfelelő helyet találni. Kérdezzünk körbe az ismerősöknél is, hátha náluk megvan a hajlandóság, valamint a körülmények is biztosítottak a kutyatartáshoz.
Ha pedig nem marad más választásunk, akkor forduljunk kutyaotthonokhoz, vagy menhelyekhez. Ha az első helyen nem járunk sikerrel, akkor se adjuk fel. Keressünk tovább, mert előbb vagy utóbb rá fogunk akadni arra a biztonságot nyújtó helyre, ahol a kiskutya megfelelő körülmények között fejlődhet.